A testet behálózó kusza vonalakból, ábrákból bárki tudhatta, hogy viselőjük melyik törzshöz tartozik, milyen pozíciót foglal el, mi a feladata és milyen harci tettekkel dicsekedhet.
Mint minden fontos dolog az életben, természetesen ez is az istenektől ered, legalábbis a polinézek hiedelme szerint. A tahitiak nyelvében a tetoválást Ta Taunak hívják, ez szolgált az elnevezés alapjául a legtöbb európai nyelvben. A vonalak görbületére és a színek harmóniájára külön istenség, Tohu ügyelt fel.
Történt egyszer, hogy két isten, Mata Mata Arahu és Tura’i Po a szépséges Hina kegyeiért versengett. Azzal akarták felhívni magukra a figyelmet, hogy testüket telerajzolták kékes színű mintával. Az eredmény annyira lenyűgöző volt, hogy a halandó férfiak csak ámultak. Szerették volna utánozni az isteneket, mindent elkövettek volna, hogy ugyanúgy nézzenek ki. Kérve könyörögtek, tanítsák meg őket a tetoválás művészetére. Az istenek kegyesek voltak. Így terjedt el a földön ez az egész életre szóló bőrviselet.

A hol megtűrt, hol betiltott, hol pedig éppenséggel támogatott testdíszítő művészet napjainkban újra reneszánszát éli. Polinéziában kiváltképpen. Ennek hangsúlyozására rendezték megaz I. Nemzetközi Tetoválási Fesztivált a Sous-le-Vent szigetcsoporthoz tartozó Raiatea központjában, Taputapuateában. A világ tizennyolc országából érkeztek érdeklődők a szigetre. Voltak köztük a “tetkó” elkötelezett hívei és bámész turisták egyaránt. A fesztivál résztvevői a marae nevű kultikus hely körül gyűltek össze, és az ünneplést parázssétával, majd egy speciális helyi borscserje gyökeréből készült nyugtató ital elfogyasztásával kezdték. Ezután az összegyűltek lerótták kegyeletüket a modern tetoválás nagymestere, a Szamoa-szigetekről származó Su’a Suluape Paulo emléke előtt, akinek művészetét az egész csendes-óceáni térségben elismerik. (Paulo néhány évvel ezelőtt, negyvenkilenc éves korában halt meg.) Az ünnepség csúcspontja III. Tamatoa király fiának, Arii Mao hercegnek a tetoválása volt. Az ünnepi díszbe öltözött alattvalók vallásos áhítattal figyelték a marae körül a tetoválás minden egyes mozzanatát. Amikor pedig a művelet végén megnyíltak az ég csatornái, az ünneplők egyetértettek abban, hogy a jótékony eső csakis Tohu isten áldása lehet tevékenységükre.